A hobbi (eredeti angol írásmóddal hobby) a korábbi „passzió” vagy a szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló, örömöt szerző tevékenységek gyűjtőneve. Egyes hobbitevékenységek egyben gazdasági haszonnal is járhatnak, pl. a hobbikert művelése. (wikipédia)
Az én hobbim főleg japán, azon belül is főleg fényenergiát használó karórák. Gyerekkoromtól kezdve szerettem a karórákat. Már kisiskolás koromban kaptam egy analóg kacsa mintás, bőrszíjas órát. Bátyámnak és barátainak volt Casio órája. Ezt úgy életem meg, hogy a Casio egy fantasztikus márka. (A maga nemében az is.) Így jöttek sorban a Casiok: F-25 WR, középiskolában egy DBC-62 számológépes, később AW-22 Speed Memory. Éjjel-nappal hordtam ezeket az órákat. De ekkoriban mindig csak egy darab órám volt. Hogyan lett az órahordásból hobbi? Hosszú történet.
Talán azzal a kielégítetlen vággyal kezdődött, hogy az Music TV-ben rendszeresen volt Casio G-Shock reklám. Középiskolásként elrhetetlen volt számomra. Majd később tudtam, hogy diplomaosztóra egy komolyabb órát fogok kapni. Ki is néztem egy kronográf Citizent. Helyett egy 35 mm-es arany színű, bőrszíjas Doxa öltönyórát kaptam, ami a maga nemében gyönyörű volt, csak teljesen másmilyen, mint amire vágytam, pedig árban hasonlóak voltak. Tanulság, amit egy életre megtanultam: Órát ajándékozni csak olyan embernek szabad, akinek pontosan ismerjük az ízlését és vágyait.
Az őrület talán 2016-ban idnult el, amikor még csak egyetlen órám volt, egy Casio titánum Lineage kék számlappal. Nem igazán szerettem, mert vezetés közben zörgött a kezemen. Egy hirdetésben megláttam egy kronográf, fekete bőrszíjas Casio EFR-527L-1 órát. Megvettem. A munkahelyem egy kedves mérnök kolléga - 4P - is odáig volt az órákért. Egy csodás Tissot órája volt. Vele sokat beszélgettünk az órákról. Talán ez volt a vágykeltés időszaka. Kicsivel később rátaláltam egy Casio PRG-60T ana-dig Pro Trek órára, ami annyira csúnya volt, hogy már szépnek számított. Lenyűgözött, hogy egy ilyen órában van hőmér, iránytű, légnyomásmérő, és magasságmérő. Ráadásul a nap táplálja. Megvettem. Már a Dunakanyarban laktunk, amikor megláttam egy GW-9200 Riseman G-Shock órát. Tudtam, ha megveszem, el kell adnom a PRG-t. Sikerült megvennem a Risemant. De nem sokkal később megjelent kihagyhatatlan áron egy GW-9400 Rangeman... Mivel a családi kasszát nem akartam terhelni, az ajándék és jutalompénzek lettek kezdeti forrásai az óravásárlásoknak. Jellemzően használt órákra kezdtem vadászni. Az újabb és újabb vásárlásokra abból volt pénzem, hogy bevezettem egy módszert: Ha venni akarok, akkor értékében el kell adni valamit. Volt olyan, amikor 18 db G-Shock-om volt egyszerre. Ez az időszak volt a "csak a Casio". Száznál is több Casio fordult meg a kezem között.
Ez a hobbi nem csak az órákról szól. Számtalan emberrel ismerkedtem meg, és barátságok is kialakultak. Talán a legizgalmasabb időszak az volt, amikor az Ausztriában élő Robi hazai árakhoz képest olcsóbban tudott beszerezni órákat, elküldte Zsoltinak, aki fotózta, majd meghirdette. Én meg az órák "reklámozásában" és órák keresésében segítkeztem. Ebben az időszakban az eBayen liciten vadásztuk a jó kínálatot. Megtakarítva továbbadtuk. Azt nem mondhatom, hogy gazdasági haszonnal járó hobbiról lenne szó, de elég önfentartóvá kezdett válni.
Egy alkalommal elcseréltem egy G-Shock-ot egy Citizen AS2020-ra. A barna számlpaja miatt nem volt szerencsés választás, de beleszerettem a Citizen márkába. Abból a márkából is megfordult jónéhány. Közben belépett a Seiko is. A búvár óra terén a Seiko Sumo lett a kedvenc forma az elérhető árkategóriából.
Mivel valóban eszméletlen sok óra megfordult nálam, időről-időre változott, milyen stílus volt a meghatározó. Bár volt egy-két svájci óra próbálkozásom, a legközelebb a japán szolár órák vannak hozzám.
Mivel ezt a hobbit úgy tudom fenntartani, hogy újabb példány vásárlása előtt el kell adnom valamit, elkezdtem foglalkozni az órák fotózásával. Sokáig nagyon alsókategóriás telefonjaim voltak. A kaputelefon minőségű lencsékkel nem tudtam jó képeket készíteni. Majd a jobb telefonok jobb képet biztosítottak, így a hobbi része lett az órák fotózása. Kedvenc helyem az udvarunkon lévő hársfa egyik ágcsonkja. Minden évszakban megfelelő természetes fényt ad, így a legjobb képeim általában ott készülnek. Kínlódok fotósátorral is, de azzal nem tudok jól dolgozni.
Néhány kedvenc órám
