A Biblia tanulmányozásához sok segítséget nyújtanak az úgynevezett kommentárok, amelyekben teológusok igyekeznek a bibliai szakaszokat versről versre magyarázni. De mennyire szabad teljes mértékben hagyatkozni ezekre az irodalmakra? Az alábbi dolgozatból kiderül.
Kommentárértékelés
Váradi Antal
Kurzus: BS 500 Hermeneutics
Professzor: Dr. Chuck Sackett
TCMI Institute
Heiligenkreuz, Austria
2018.
A kommentárértékeléshez a MacDonald, William: Újszövetségi kommentár I. Máté – Róma. Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Gyál, 2006. könyvet választottam, a vizsgált igeszakasznak pedig a Márk evangéliuma 13. részt.
MacDonald már a Márk evangéliumához írt bevezetőben hangsúlyozza azt, hogy Márk Isten tökéletes szolgájaként mutatja be Jézust (167. o.). MacDonald nyolc vázlatpontra bontja Márk evangéliumát. Mindegyik pont úgy kezdődik „A Szolga…” (168. o.). A későbbi alpontokban is a címekben sokat szerepel a „Szolga” hivatkozás Jézusra. Számomra úgy tűnik, hogy a kommentáríró jobban hangsúlyozza Jézus szolgai formáját, mint maga Márk.
A vizsgált Mk 13 MacDonaldnál a „VI. A szolga beszéde az olajfák hegyén” címet viseli (214. o.) Ha a kommentárt olvasó személy nem olvasná a MacDonald Márk evangéliumához írt bevezető szakaszát, nem értené, hogyan kerül a „Szolga” szó a fejezetnek adott címbe, mivel maga a Mk 13 semmilyen formában nem indokolja. Itt Jézus sokkal inkább próféta szerepeben van, mint szolgai szerepben.
A továbbiakban az egy-egy igevershez adott magyarázatokat értékelném ott, ahol vagy nem értek egyet, vagy olyan megjegyzést tesz a szerző, amivel egyetértek, és rossz gyakorlatot igazít helyre. Az olyan magyarázatokat, melyekkel általában egyetértek, nem kívánom kommentálni.
13,2 MacDonald úgy utal a Kr. u. 70-ben bekövetkezett templom lerombolására, mintha Jézus utalt volna a bekövetkezés dátumára. Bár mi tudjuk, hogy Jeruzsálem és a Templom lerombolása ekkor következett be, még a Márk evangéliumának írásakor is állt a Templom, így maga Márk sem utalhatott még erre a tényre.
13,3-8 versekhez adott bevezető gondolatokkal egyet értek, miszerint a „figyelem felhívása minden üdvkorszak hívőire vonatkozik,…” (2014. o.)
13,3-4 Nem értem, hogy MacDonald mire utal ezzel, és mire alapozza: „Az Úr válasza magában foglalta egy későbbi templom elpusztulását is, amely a nagy nyomorúság idején áll be, az Ő második eljövetelét megelőzően.” (214-215. o.) Nem értem, milyen „későbbi templom” lesz, aminek szintén el kell pusztulni.
13,9 „Noha ez a szakasz a keresztyén bizonyságtétel minden időszakára alkalmazható, úgy tűnik, hogy elsősorban annak a 144 000 zsidó hívőnek a szolgálatára vonatkozik, akik a királyság evangéliumát viszik majd minden nemzethez a földön, Krisztus eljövetelét megelőzően.” (215. o.) MacDonald összeköti ezt a verset a Jelenések könyvében szereplő információval. Itt is visszafelé magyarázza a dolgokat. Még Márk evangéliumának keletkezéséhez képest is jóval később kapta János a kijelentést. Nem vagyok meggyőződve, hogy helyes itt a 144 000 tanút behozni a magyarázatba. Mk 13-ban Jézus nem tesz erre semmi utalást.
13,10 Figyelmeztet a szerző, hogy a teljes világ evangelizáció nem feltétele Jézus visszajövetelének. Ezzel egyetértek.
13,11 Sokan használják ezt a verset arra, hogy nem fontos az igehirdetésre felkészülni, mert majd a Szentlélek adja a szánkba a szót. Helyesen érvel MacDonald, hogy „Ez az ígéret a mártíroknak, nem az igehirdetőknek szól”.
13,19 „Figyeljük meg, hogy a nyomorúság zsidó jellegű.” (216. o.) Eddig ez tényleg nem tűnt fel. Bár abból, hogy a templomról és Júdeáról van szó, még nem látom igazoltnak azt az állítást, hogy a „Gyülekezet itt nem látható. Az már a mennyben van, mielőtt az Úr napja megkezdődik”. Itt az 1Tesz 4,13-18 és 5,1-3 versekre hivatkozik, melyek valóban az utolsó időkről szólnak, de nem igazolják, hogy a gyülekezet a nyomorúság előtt a mennyben van. Többféle millenarista nézet létezik. A premillenarista nézeten belül is van több irányzat az elragadtatás és a nagy nyomorúság viszonyát tekintve. Nem kívánok ezekre a nézetekre reflektálni, de kitűnik, hogy MacDonald ezt a verset teológiai meggyőződése és nem az ige szövegkörnyezete alapján magyarázza.
13,28-30 „A fügefa Izráel nemzetének szimbóluma (vagy képe). Jézus itt azt tanítja, hogy második eljövetelét megelőzően a fügefa levelet fog hajtani. 1948-ban megalakult Izráel független nemzete….” (216. o.) Ezt követően a jelenkori Izrael állam helyzetével magyarázza, hogy „a Király közel van, az ajtó előtt.” (217. o.) Véleményem szerint itt erőteljes belemagyarázás van a példázatba. Jézus itt egy ismert képet alkalmaz: ahogyan a fügefa rügyezése a nyár közelségét jelzi, a korábban felsorolt jelek pedig mutatják majd, hogy az Ember Fia érkezése közel van. A példázat csak arra utal, hogy lesznek felismerhető jelei Jézus érkezésének. Ráadásul erős túlzás van abban is, hogy a fügefa Izráel képe. Az Ószövetségeben a leggyakrabban a szőlővel együtt szerepel, időnként még az olajfával, és a bőség és megélhetés gondolatvilágában található. Az Újszövetségben is többször szerepel a fügefa, de más kontextusban. Mindhárom szinoptikus evangélium tartalmazza azt az esetet, amikor Jézus elátkozta a fügefát, mert nem volt rajta gyümölcs. Talán ez lehetne az egyetlen eset, ami a Bibliából, alapot adhatna az állítás igazolására. De a beszámolók alapján nem az derül ki, hogy a fügefa Izráel szimbóluma. Sokkal inkább azt tanítja, hogy ha nincs gyümölcs, nem lesz megmenekvés. Hibás döntés volt a Jézus által adott példázatot az 1948-ban megalakult Izraellel azonosítani.
13,32 MacDonald arra igyekszik választ adni, hogy Jézus miért nem tudhatta a megjövendölt dolgok idejét. Nem vitatom, sőt vallom, hogy „Jézus Isten is és ember is volt.” (217. o.) Viszont nem értek egyet a szerző magyarázatával, hogy ennek az igének a megértéséhez a Jn 15,15 adná a megoldást. „mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura.” Többszörös hibát vét MacDonald. Egyrészt az ige magyarázatához beemeli azt az előfeltevést, hogy Jézus önazonossága a Márk evangéliumában a „Szolga”. Másrészt eltekint attól a ténytől, hogy a Jn 15,15 nem az Atya – Fiú kapcsolatot írja le, hanem Jézus és a tanítványok kapcsolatát.
A Mk 13-hoz fűzött kommentárok alapján arra a megállapításra kell jutnom, hogy bár sok jó gondolatot tartalmaz a kommentár, MacDonald több esetben is átlépi a hermeneutikai alapelveket, helyettük prekoncepciót alkalmaz, és azok alapján érvel, így megkérdőjelezhető magyarázatot ad.