Feleségemet 2000 nyarán ismertem meg, azóta szeretem. Azon a télen mondtuk ki, összetartozunk. 2008-ban, a születésnapomon házasodtunk össze emberek és Isten színe előtt. Bár igyekszem jó férj lenni, nincs mindig könnyű helyzete Évinek.
Évi, Váradiné Szász Éva, nem lelkészfeleség. Ő az én csodálatos feleségem, aki fantasztikus társ abban, hogy lelkésszé válhattam, lelkészi szolgálatot végezhetek. De ő Anti és nem a lelkész felesége. Jó feleség, jó anya. A munkájában maximalista. Óvónő és szociális munkás. Most óvónőként dolgozik.
Három gyermekem van, még sincs középső. Van egy elsőszülött fiam, Ádám. Van az egyszem lányom Anna. És a kicsifiam, Barnabás.
Ádi klasszikus gitárt tanul az iskolában, magán úton basszusgitározik. Örömmel tölt el, hogy a gyülekezet legfiatalabb csapatában basszusgitárosként szolgál. Miatta kezdtem el én is gitározni tanulni.
Anna zongorázni tanul. Bizonytalan számomra, mennyire lesz a zenei pálya az övé. Ügyes, de nehezen ül le a zongora elé. Igazi művészlélek. Lehet, lakberendező lesz. Csodás babaházakat rendez be.
Barnus valószínűleg reálos lesz. Rajzolásra, színezésre nehezen vehető rá. A számokért viszont lelkesedik.
A feleségem kedvenc időtöltése, hogy azon agyal, milyen ajándékkal lephetné meg a gyerekeket. Már nyáron a karácsonyi meglepiken töri a fejét. De nem csak tárgyakkal szeretünk örömet okozni, fontosnak tartjuk az együtt töltött időt, az élményszerzést. Igyekszünk sokat kirándulni. Szeretjük a Magyarország adta lehetőségeket, egy nagyon szép, természeti kincsekben gazdag országban élhetünk. Szeretjük a Balatont, a Dunakanyart, a Bükköt, a Dunán-túlt. Az Alföldön is szívesen vagyunk