Hitéleti önéletrajzom

2006-ban történt, hogy gyökeresen megváltozott az életem. Újjá születtem. De nem abban az értelemben történt ez, ahogyan azt a hétköznapokban szokták használni, hanem úgy, ahogyan a Biblia mutatja be az újjászületést. Nem csak bizonyos szokásaimon változtattam, hanem valami teljesen megváltozott bennem, előszőr belül, majd az egész életemben.

Jelen dolgozat annak kíván eleget tenni, hogy felvázolja, mi minden történt velem a hitéletemet tekintve a dolgozat megírásának napjáig. Ez nem egy életrajzi könyv, inkább egy szakmai önéletrajzhoz hasonló összefoglaló, azaz egy hitéleti önéletrajz.

Kísérletet tettem arra, hogy összefoglaljam, kik voltak azok a személyek, akik hatást gyakoroltak hitéletemre. E dolgozat több nevet is tartalmaz, de közel sem az összes számomra fontos személyt. Így is bőségesen túllép e dolgozat a terjedelmi korlátokon, de jobban meg leszűkíteni nem sikerült beszámolómat.

Út a megtérésemig

Kiválasztás

A családfámat tekintve nem tudok messzire visszanyúlni az időben. Annyit tudok, hogy az anyai nagyapám anyai nagyanyja okkultizmussal foglalkozott. Emberekről különféle szemölcsöket tudott leolvasni. Mivel lányát nem érdekelte e dolog, a rejtett tudás nem ment tovább a családban. Nagyapám hiába kérte, nem kapta meg. Mivel nagyapámnak elég hányattatott élete volt már kisgyermek korától, nem hitt Istenben. Nincs tudomásom róla, hogy ez megváltozott volna nála.

Anyai nagymamám református keresztségben részesült, nagyszülein keresztül gyermekként pünkösdi hívőkkel került kapcsolatban. Elmondása szerint neki volt istenhite, de nem volt templomba járó. Két lányuk református keresztségben részesült.

Édesapám felől nagymamámat megismerhettem, de sok emlékem nincs róla. Annyit tudok, hogy hívő volt. Nagyapámról nincs ilyen információm, őt nem is ismertem.

Szüleim nagy szeretetben neveltek, és a mai napig nagyon sok szeretetet kapok tőlük. Közös megegyezésük alapján testvéreimmel nem részesültünk keresztségben, vallásos neveltetésben. Úgy vélekedtek, ha felnővünk, döntsünk szabadon. Édesapámnak van hite a Teremtőben, de nem fogadja el a Biblia abszolút igazságát. Édesanyám nem hisz, de soha sem bántott bennünket vagy került velünk – húgom is hívő – konfliktusba a hitünk miatt.

Ilyen családi háttérbe születtem. Tudom, Isten kezdettől fogva tervet készített a számomra. Nem a körülményeim lettek a meghatározóak. Tudom, Isten vont közel magához.

Ébredés

Általános iskola felső tagozatába jártam, amikor nem tudtam megbékélni azzal a gondolattal, hogy nem vagyok több mint szerves anyag és víz. Küzdöttem azzal a gondolattal, hogy kell léteznie valami különbségnek – a víztartalmat leszámítva – egy asztal és köztem. De ennél is tovább jutottam a küzdelemben, éreztem, hogy több vagyok, mint egy túlfejlett állat. Úgy véltem, csak a halál után kapok majd valami választ erre a dilemmámra. Végül úgy döntöttem, beiratkozom hittanra. Mivel megtérésemig azt hittem, református vagyok, a református hittanra jelentkeztem.

A hittanórákon több kedves imádságot megtanultunk, olvastunk történeteket, sokat énekeltünk és játszottunk ezeken az alkalmakon, de válaszhoz nem jutottam. Abban az évben, amikor nulladik órába került a hittan, úgy döntöttem annyit nem ér, hogy korán kelljek és hétre járjak. Így elmaradtam a hittanóráktól.

Középiskolában közgazdaságtant tanultam. Ez sok meglátást adott a társadalom működéséről. Új közegbe is kerültem. Elmúlt a vágy, hogy az életem értelmére keressem a választ.

Újabb fordulatot akkor vett az életem, amikor a főiskolás éveim alatt Mosonszentmiklóson egy baráti társasághoz kapcsolódtam akkori barátnőmmel. Ebben az időben nem hittem, hogy a fizikailag megtapasztalható világon túl létezik bármi. Materialista voltam. Ez a társaság rendszeresen tartott szeánszot, ahol halott személyeket idéztek meg, többek közt egyikük édesapjának szellemét. Egyszer meghívtak egy ilyen alkalomra. Ez az élmény megtörte bennem azt az elképzelést, hogy nem létezik szellemvilág.

Ezzel egyidőben kerültem jó kapcsolatba egy mosonszentmiklósi katolikus gimnazistával, aki a buszon Győr és Mosonszentmiklós között többször beszélt a Bibliáról, hitéről. Megismerve őt nem tudtam eldönteni, hogy bolond, vagy olyan dolgokról tud, amiről én nem.

A következő állomás az életemben nagyapám halála volt 2004. február végén. Húgom kért, hogy segítsek neki és iskolatársainak szellemidézésben, mivel nekem már volt tapasztalatom ilyenben. Nyitott voltam a kérés teljesítésében.

2004. márciusban magával rántott az okkultizmus. A sikeresnek vélt szeánsz után kezdtem el foglalkozni, mi is történt velem, mit tettem. Rádöbbentem, hogy olyan erőkkel játszottam, ami felett nekem nincs hatalmam. Két nappal az említett szeánsz után egy halálfélelemmel teli éjszakában volt részem. Egész éjszaka remegett a testem, kocogtak a fogaim. Azt hittem, soha nem jön el a reggel. Ma már tudom, egy egyéjszakás betekintésem volt a pokolba. Ahogyan Jézus mondta: sírás, fogcsikorgatás. Ezt a lelkiállapotot éltem át.

Bár soha többet nem vettem részt szellemidézésben, a keresésben nem jó irányba indultam el. Az akkori munkahelyemen volt jógaoktató, kineziológus és pünkösdi teológiát végzett munkatársam. Ez utóbbi le volt tiltva, hogy az evangéliumról beszéljen a munkahelyén. Az előbbi kettő beszélhetett a meggyőződéseiről. Így elkezdtem jógázni és nagy erőkkel belevetettem magamat az ezotériába.

2005-ben szerettem volna beköltözni a házamba, ennek már csak egy akadályát láttam, nem volt benne konyhaszekrény, ami 170.000 Ft-ba került volna. Feltekintetem az égre, és az ismeretlen istennek azt mondtam, ha kapok ennyi pénzt és beköltöztem, jobban fogom keresni őt, hogy megismerhessem. Hírtelen lett munkahelyváltás az életemben, plusz jövedelem és a nagymamám minden unokájának ajándékozott pénzt. Egy hónap leforgása alatt meglett pontosan a kért összeg. Beköltöztem, és a szabadidőmben ezoterikus könyveket olvastam. Viszont a munkahelyváltásom valami újat hozott az életembe.

Elhívás

Bár korábban jártam hittanra, és a mosonszentmiklósi életem során hallottam Istenről, Jézusról, az első nagy evangélium hirdetésével a Mécses Egyesületnél találkoztam az új munkahelyemen. Istennek, a még számomra ismeretlennek ígéretet tettem, hogy jobban fogom keresni Őt. Így Ő vitt el egy olyan szervezethez, melyet keresztyének hoztak létre, és több keresztyén munkatársam lett.

Az első hónapokban három ember foglalkozott velem a legtöbbet. Taba Illés Herbert vezető, felesége leánykori nevén Nelhübel Henriette és Hegedüs János, aki később a lelki atyámmá is lett, mint Pál Timóteusnak.

Ez a csapat sokat beszélgetett velem az evangéliumról, a saját meggyőződésemről. Imádkozott és böjtölt értem. Bár ez utóbbiakat csak megtérésem után tudtam meg.

Egy darabig még jártam jógára. 2005. nyarán elmentem egy pár napos jógatáborba. Itt rám nehezedett az az érzés, hogy itt nincs keresnivalóm. Nem tudtam, miért. Kedves emberek vettek körül. Már túl voltam két szakrális beavatáson, mégis mennem kellett. A tábor második napján összecsomagoltam, elköszöntem, és többet nem mentem jógázni. Megtérésem után tudtam meg, hogy ebben az időben böjtöltek értem azért, hogy megszabaduljak a New Age korszellemének fogságából.

2005. november 2-án kaptam ajándékba egy Bibliát. Ekkor már nem hittem a véletlenekben. Ez a nap a nagyapám születésnapja volt, azé, akinek halála elindított a keresésben. Azon a napon kezembe vettem a Bibliát, és olvastam. A János evangéliumával kezdtem, majd a Szinoptikusokat. Kezdtem rájönni, hogy az ezoterikus irodalmak a szövegkörnyezetből kiragadva használják a Biblia szavait teljesen más értelemmel felruházva. Ez megdöbbentett. Bár ekkor még úgy olvastam ezt a könyvet, hogy a saját elképzeléseimet akartam vele alátámasztani.

Előzetes kegyelem

2006. januárjában – sajnos a pontos időpontot nem tudom – azt a részt olvastam magányomban, amikor Jézus a tanítványokkal Cézárea Filippi felé tartott. Jézus feltette a kérdést, kinek mondják Őt az emberek. A tanítványok sorolták a választ. Majd Jézus nekik szegezte a kérdést, hogy ők kinek gondolják. Ekkor hangzik el Péter vallástétele: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.” Ennél a pontnál egy gyengéd érintést éreztem. Mintha valaki két kézzel megérintené a vállaimat. És nekem szegeződött a kérdés: „Te kinek gondolsz engem?” Ez Isten kegyelme volt, hogy egy pillanatra megérezhettem a személyes jelenlétét. Ez volt az a pillanat az életemben, amikor valóságos döntéshelyzetbe kerültem. Választ kellett adnom.

Megtérés és újjászületés

Eddig sok mindennek gondoltam Jézust: nagy tanítónak, prófétának, jól képzett orvosnak, természetgyógyásznak, bölcs embernek. Nagyra becsültem, de nem volt több számomra, mint egy kivételes ember. Ez volt az a pillanat, amikor döntenem kellett, maradok a régi álláspontomnál, vagy elfogadom annak, akinek Péter mondta. Irányt váltott a gondolkodásom. Vallást tettem Istennek: „Megvallom, hogy Te vagy Jézus a Krisztus. Te vagy az Istenem. De bevallom, semmit sem értek abból, amit eddig olvastam.”

Ekkor minden megváltozott. Lehetetlen leírni azt a folyamatot, amit átéltem. Valami felszabadult bennem. Az ezoterikusok azt mondanák, hogy megvilágosodtam. Én és a Szentírás azt, hogy újjászülettem. Isten felidézte számomra, amit annak idején Havassy Bálint, az egykori mosonszentmiklósi katolikus srác magyarázott. Hét évvel később nyert értelmet az, amit ő mondott.

Felhívtam a főnökömet, Illést és elújságoltam, min mentem keresztül. Arra nem emlékszem, hogy a hívők közül kit még, de felhívtam a korábbi jógaoktatómat. Elmondtam neki, hogy amiről az általuk javasolt könyvek írnak, mind hazugság. Jézus nem Indiában képezte magát, Keresztelő János nem Illés reinkarnációja, a test csak a hívők esetében a Lélek temploma. Ilyesmiket soroltam neki. Nem nagyon hagytam szóhoz jutni. Mindezt még a megtérésem és újjászületésem napján.

Lelki fejlődésem a mai napig

Megigazulás és örökbefogadás

Lassanként, a munkahelyemen lévő testvérek segítségével, kezdtem megérteni, hogy a régi életem elmúlt, valami új kezdődik. Új lehetőséget kaptam Istentől arra, hogy újra értelmezzem az életemet, az életem célját. Az, aki korábban voltam, már nincs. És Isten nem is vádol a múltam miatt, mert elfogadtam a megváltást, Isten kegyelmét.

Elkezdtem Istenről, mint Atyámról gondolkodni. Felismertem, hogy a körülöttem lévő hívő munkatársak már nem csak munkatársak a számomra, hanem keresztyén testvéreim. Így egy új családba kerültem. A szívem tele lett örömmel, lelkesedéssel és tűzzel, de még nem jártam gyülekezetbe.

Megszentelődés

Út a bemerítésig

Számomra meglepetés volt, hogy hívő lettem, azaz annak a hitnek részese, hogy Jézus Krisztus az én megváltom, és Uram. Nem tudtam mi vár rám, így több olyan kijelentést tettem, amiben végül megcáfolódtam. Úgy véltem, attól még, hogy megtértem, még nem fogok keresztyén zenét hallgatni, gyülekezetbe járni, a hitemről beszélni.

A Biblia olvasása fontossá vált az életemben. Hamar fel kellett ismernem, hogy a Biblia olvasása nem egyszerű folyamat. Nem azért, mert a Biblia bonyolult és érthetetlen lenne, hanem azért, mert egy szellemi harc zajlik az ember körül, és a gonosz erői nem akarják, hogy egy hívő ember a Szentírást olvassa. Az első hetekben, hónapokban közelharcot vívtam azért, hogy egy-egy oldalt el tudjak olvasni a Bibliából. Akármilyen frissen ültem le olvasni, ahogy nyílt a könyv a kezemben, úgy lettem egyre fáradtabb. Volt olyan oldal, aminek háromszor futottam neki, mert mire a lap aljára érkeztem, nem tudtam, mit olvastam. Mivel nem adtam fel, lassan, de alább hagyott ez a fajta támadás.

Nem nagyon akartam a hitemről beszélni, főként a családom előtt. A Szentírást olvasva jutottam el az „…aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.” (Lk 9,26) igéhez. Ez személyessé vált. Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok azzal, hogy az emberek mit gondolnak rólam. Nem akarom, hogy Jézusnak szégyellnie kelljen engem. Elkezdtem a hitemet felvállalni a környezetemben.

Az Apostolok cselekedetei olvasása közben felfedeztem, hogy a hitre jutottak bemerítkeztek, megkeresztelkedtek. Kérdeztem János barátomat, hogy ez fontos-e rám nézve. Azt a választ kaptam, hogy az üdvösség szempontjából nem fontos, de ez engedelmesség Isten felé, és bizonyság a hitemről Isten, a szellemi világ és emberek előtt. Vágytam arra, hogy engem is bemerítsenek. János és Illés megkérdezték Dr. Dolgos Sándort, mit gondol arról, bemeríthetnek-e engem, mivel a munkahely úgy is egy szupervíziós alkalmat szervez Füzesgyarmaton egy wellness hotelban, ahol van medence és víz is. A későbbi pásztorom úgy vélte, hogy a rólam elmondottak alapján a Szentírás szerint bemeríthető vagyok.

A bemerítés napja

2006. március 27. lett a bemerítésre kitűzött időpont, amit nagyon vártam. Ez egy hideg, szeles nap volt. A szabadtéri melegvizes medencét választotta János és Illés a bemerítésem helyéül. Mire a nap végén a medencébe kerültünk felerősödött a szél. A körülöttünk lévő tuják meghajlottak, a hidegvizes medencéből a szél átfújta a vízcseppeket. Nagyon hideg lett, mégis volt valami misztikus ebben az eseményben. Megvallottam hitemet, János és Illés bemerítettek a víz alá. Öröm járt át mindannyiunkat.

Ezen az éjszakán különleges álomban volt részem. A Sátán és démonai vádoltak a korábbi okkult dolgaim miatt. Állították, hogy a Sátáné vagyok, nem lehet közöm Jézushoz. Erre én a Megváltóm, Jézus vérére hivatkoztam. Megtagadtam, hogy bármi közöm lenne még a Sátánhoz. Sőt azt is állítottam, hogy neki sincs köze most már hozzám, mert Jézusé vagyok. Jézus vére árán meg vagyok váltva. Távozásra szólítottam fel. Ekkor ébredtem az álmomból. Ez az éjszaka már nem félelemmel és rettegéssel volt tele, hanem tudtam, hogy győztem, jobban mondva, már a Győztes oldalán állok. Tudtam, hogy innentől kezdve a Sátánnak nincs semmi köze és joga hozzám.

Út a gyülekezetbe

Valószínűleg kevés olyan ember van, akit hamarabb merítenek be, mint hogy elkötelezze magát egy helyi gyülekezet mellett. Én ezen kevesek közé tartozom. Bár munkatársaimmal volt közösségem, de ez még nem egy helyi gyülekezethez való tartozást jelentette. At vettem észre magamon, hogy Isten von, és vágyat ébresztett a szívemben, hogy csatlakozzak a munkatársaim gyülekezetéhez. De nem tudtam magamtól elmenni. Ők pedig nem erőltették ezt. Többször is arra bicikliztem, amerre az istentiszteletük volt azt remélve, észrevesz valaki, és behív, de ez nem történt meg.

A főiskolás barátaim közül Bognár Ottó volt az, aki még előttem a feleségén keresztül megtért. Akkor még református gyülekezetbe jártak. 2006. pünkösd vasárnapján nálam vendégeskedtek. Tudva, hogy református templomba járnak, megkérdeztem, jártak-e már evangéliumi gyülekezetben, olyanban, amilyenbe a munkatársaim járnak. Nemleges választ kaptam. Kapva kaptam az alkalmon, és felajánlottam nekik, ha van kedvük, elmehetnénk, hogy megnézzék. Így velük mentem el előszőr önszántamból gyülekezetbe. Tetszett a közösség, az alkalom. Ezen a napon éreztem először, hogy lelkipásztor akarok lenni.

A Biblia Szól Egyház, mint növekedésem helye

2006. pünkösd vasárnapja lett a harmadik meghatározó mérföldkő az életemben. (Az első a megtérésem, a második a bemerítésem napja.) Innentől kezdve felvállaltam, hogy gyülekezetbe járok.

Felismertem, hogy a körülöttem lévőknek is szüksége van megtérésre. Akartam szolgálni feléjük, de felismertem, hogy szükségem van ismeretre a hit és lelkesedés mellé. Így minden alkalmat megragadtam, hogy a közösségben legyek, főként az olyan alkalmakat, ahol tanítás volt.

Úgy vélem, pont abban az időszakban kerültem a Biblia Szól Egyház Mezőberényi Gyülekezetébe, amikor az a csúcson volt. Azon a nyáron indult Dr. Péterfai János vezetésével heti rendszerességgel bevezető sorozat ószövetségbe, újszövetségbe. Nagyon szerettem az előadásait. Több tanító is váltotta egymást az évek során. Akikkel közelebbi kapcsolatba kerültem az Musztafa Zoltán és Botár Balázs pásztorok voltak még. Talán a bibliaiskolai tanáraim közül Botár Balázs volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Felnéztem rá mint pásztorra, mint férfira és mint apára. Tetszett, ahogyan gondolkodott, a lelkesedése, még az időnként nyers stílusa is. Egy igazán erővel teli szolgát ismerhettem meg benne. Ő az ún. Alfa Kurzust, mint eszközt szerette alkalmazni az emberek elérésében. Így a gyülekezet felkéret, hogy Mezőberényben is vállaljon Alfa Kurzus megtartását. Kérésére lettem a kurzus vezetője (koordinátora).

Az első lelkipásztorom Dr. Dolgos Sándor volt, aki a mezőberényi szolgálatát egy budapesti igazgatói állás mellett töltötte be. Betegséggel is küszködött, mégis rendszeresen jött szentendrei otthonából, hol egyedül, hol családjával, hol vendégekkel. A magas beosztása ellenére is egy szeretetteljes ember volt. Példa volt előttem az az áldozatvállalás, amit az utazás jelentett számára. Láttam a gyülekezet nehézségeit is, ami abból adódott, hogy a pásztora messze volt, de ez nem változtatott azon, hogy nagyon szerettem, mint pásztoromat. Bár jobban szerettem volna több időt tölteni vele.

2006. tavaszán érkezett Mezőberénybe a Biblia Szól teológiáját befejezett Makra Péter. Ő vezette hétközben az imaalkalmakat. Néha többen voltunk, volt, hogy csak ketten. Ezek az alkalmak időnként valóságos imaharcba csaptak. Szerettem ezeket az alkalmakat is. Péter munkatársam lett. Vele és Haczk Ákossal pünkösdi lelkipásztorral 2011-ben együtt dolgoztunk az Egyesület kertészetében. Nagyon jó napi áhitatokban, ige feletti elmélkedésben volt részem velük.

2006. őszén lehetőségem volt csatlakozni egy missziós csapathoz, így pár napra eljutottam Szófiába egy missziós útra. Talán tizenheten mentünk. Egyenként kikérdeztem mindenkit a megtéréséről. Felismertem, hogy nincs két egyforma módszer, ahogyan Isten megtérésre vezet valakit. Az evangelizáció során találkoztunk egy emberrel, aki tudott magyarul, mert Budapesten tanult régebben. Nyitott volt Isten felé, nem volt Bibliája. Én akkor egy Gedeon társaság által kiadott Újszövetséget használtam. Tele volt jelölésekkel, amelyek valami miatt számomra fontossá vált szakaszokat jelöltek. Ezt a Bibliámat neki ajándékoztam. Remélem, volt hatása.

2008-ban Észak-Olaszországban jártam egy missziós csoporttal. Egy román lelkipásztort látogattunk meg, Virgil Obrejat, egy volt bokszolót. A felesége elég jól beszél magyarul. Virgil csak pár szót. De ez a pár szó pont elég volt, hogy megérezzem azt a szeretetet, ami áradt belőle. Vele még több alkalommal volt lehetőségem találkozni. A felesége tolmácsolásával sokat bátorított. Ezen az úton ismertem meg a szintén román, de magyarul jól beszélő Julian Timofte-t. Ő egy ideig élt Mezőberényben, így ő is azok közé került, akik foglalkoztak velem, mint fiatal hívővel.

Virgil később Szicíliába, Messinába kapott elhívást. Volt szerencsém ott is meglátogatni. Egy kisteherautóval utaztunk le hozzájuk hárman. Így tolmács segítségével volt lehetőségem utcai evangelizációra is. Vallásos katolikus gyerekekkel és egy muszlim férfival oszthattam meg az evangéliumot. Maradandó élmény volt ez az időszak is számomra.

2008-ban vettem feleségül a már majd nyolc éve barátnőmet, aki református háttérrel rendelkezett. Feleségem nem volt templomba járó, de járt hittanra, konfirmált. A gyülekezeti élet akkor vált fontossá számára, amikor látta, mit jelent az az én életemben.

2008. őszén Marian József lelkipásztor missziós utat és keresztyén konferenciát szervezett Isztambulba. Kalandos úton, egy kilenc fős kisbusszal utaztunk el. A hét első felében Marian József lakásán laktunk, majd a konferencia idejére a francia nagykövetség üdülőjébe mentünk a Boszporusz fölé. Itt török, azeri, üzbég, amerikai és magyar hívőkkel és a finn Matti Sirvio vezető pásztorral voltunk együtt. Nagyszerű alkalom volt. Marian József számomra azért volt példa, mert egyrészről evangélistaként körbejárta a „sztán” országokat. De tette ezt úgy, hogy közben on-line Biblia értékesítő webáruházat (http://bibleinmylanguage.com/) üzemeltet napi nyolc óra munkával. Így bárhol van a világon, tudja ezt végezni, és így gondoskodik a saját megélhetéséről. Számomra az elkötelezettség példaképe lett. Külön ajándék volt számomra, ha csak pár órára is, de vendégül láthattam mezőberényi otthonunkban.

A Biblia Szól Egyházon belül két féle konferencia volt, ami hatást gyakorolt rám. Ez egyik a kaposvári nyári konferenciák. Ezek leginkább a magyarországi hívőknek szóltak. Több prédikátortól nagyon sok igehirdetést és tanítást hallhattam. Lehetőségem lett az ország különféle területeiről testvéreket megismerni. A másik pedig a GGWO által márciusonként szervezett nemzetközi konferencia (EUROCON) volt. Ide a világ különféle pontjairól jöttek testvérek. Amerikától Ázsiáig minden felől. Volt egy nyugdíjas néni, aki egy hetet vonatozott azért, hogy az egy hetes konferencián részt vehessen. Erre spórolt egész évben.

Itt is sok igehirdetés hallgatására volt lehetőség. Mégis számomra a nagy hatást a kétezer fős többnyelvű dicsőítés gyakorolta. Olyan volt, mint bepillantást nyerni a mennyei dicsőítésbe.

A 2010-es EUROCON egy fordulópont volt az életemben. Azzal a kérdéssel érkeztem Isten felé, leszek-e lelkipásztor. Thomas Schaller vezető pásztor prédikált, amikor keresztülhasított bennem az a szó: Békéscsaba. Nagyon erőteljesen hangzott ez a fejemben. Nem értettem. Békéscsabán tanultam és dolgoztam is, de soha nem éreztem vágyat Békéscsaba iránt. Aztán azt magyaráztam Istennek, hogy elsőéves vagyok a BTA-n, így még legalább három év, mire én bármit tudok Békéscsabán kezdeni. Ekkor Schaller kiabálni kezdett a pulpitusnál: „Legyenek terveitek három évre, öt évre, hét évre!” Felnevettem, és mondtam Istennek: „Rendben, három év múlva Békéscsaba.”

A BTA, mint növekedésem helye

2009. őszén kezdtem meg tanulmányaimat a Baptista Teológiai Akadémián, de ezzel párhuzamosan továbbra is jártam a Biblia Szól által szervezett mezőberényi bibliatanulmányokra is.

Két évet jártam a BA alapképzési teológia szakra. Itt olyan évfolyamba kerültem, ahol mindenféle felekezetből (baptista, metodista, üdvhadsereg, református, evangélikus, római katolikus, görög katolikus) voltak csoporttársaim, sőt olyanok is, akik nem voltak hívők. Ennek ellenére olyan jó volt a közösség, a szolgálatkészség, egymás segítése, hogy én a második gyülekezetemnek tekintettem. Itt valami különlegeset tapasztalhattam meg Krisztus testéről. Az első év végén úgy éreztem, hogy nagyon sok információt kaptam a Bibliáról a tanáraimtól, de valahogy száraznak tűnt az egész. Viszont a vizsgaidőszakban, amikor kezdett a rengeteg anyag összeállni, volt egy nagy ráeszmélésem, hogy Isten a történelem istene is. Megláttam, hogy Ő térben és időben véghezviszi terveit. Erre a felismerésre szükségem volt.

A második év után lehetőségem volt átjelentkezni mesterképzési szakra, mivel már volt egy diplomám. A munkahelyemen belelkesítettem még három munkatársamat, Henit, Jánost és Ákost. Így velük folytattam a teológiai tanulmányaimat, több tantárgynál közösen készültünk a vizsgákra.

Az itt töltött idő alatt merült fel bennem, hogy jó lenne a baptistákat megismerni a gyülekezetükben is, nem csak a felsőfokú képzési körülmények között. Így jelentkeztem be a Békési Baptista Gyülekezetbe és a békéscsabai Újforrás Baptista Gyülekezetbe, hogy folytathassak gyakorlatot náluk.

A BTA (2009. szeptember – 2013. június) időszaka alatt sok hasznos dolgot tanulhattam meg. Több tanárom volt, akiknek szerettem hallgatni az előadását. Viszont talán csak egy volt közülük, ifj. László Gábor, akivel tudtam egyeztetni arról a szándékomról, hogy gyülekezetet váltanék.

Az Újforrás Baptista Gyülekezet, mint növekedésem helye

Az Újforrás Baptista Gyülekezettel amiatt vettem fel a kapcsolatot, mert szerettem volna megismerni a baptistákat. Két látogatásom volt Békésen és nem sokkal több Békéscsabán, amikor megláttam, hogy a két gyülekezet teljesen másképpen működik kulturálisan. Előbbi konzervatívabb volt. A békéscsabai gyülekezet stílusa közelebb állt hozzám. Így végül csak oda jártam. Jó kapcsolatot építettem ki a gyülekezetvezetővel, Krisán Zoltánnal, de a gyülekezet ügyvezető lelkipásztorával nem volt módom találkozni egy darabig.

2012. pünkösd hétfőjére a debreceni Trinity gyülekezettel az Újforrás közös szabadtéri programot szervezett, mivel közös volt a lelkipásztoruk. Itt hallottam először Steiner József lelkipásztort szolgálni. Nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy két gyülekezetnek a pásztora és valahol teológiát tanít. Tetszett a prédikációjának stílusa, de még inkább az, ahogyan a misszióról beszélt. Az fogalmazódott meg bennem, hogy ő az a pásztor, akitől tanulni szeretnék.

2013. évelején már erős vágy volt bennem amiatt, hogy átmegyek Békéscsabára az Újforrás Gyülekezetbe. A vívódásomban kikértem Kesjár Zsolt munkatársam és volt baptista lelkipásztor tanácsát. A vele való beszélgetés erősített meg abban, hogy családommal együtt Békéscsabára fogunk járni. Kértem tagfelvételemet, melyet 2013. márciusban megtartott tanácskozáson a gyülekezet elfogadott. Így teljesült be a 2010. márciusi konferencián kapott látás, hogy három év múlva Békéscsaba.

Mivel Steiner József viszonylag kevés időt tudott Békéscsabán tölteni, úgy döntöttem, én megyek oda, ahol ő tanít. 2013. őszén megkezdtem tanulmányaimat a TCM nemzetközi teológián.

Steiner József békéscsabai szolgálata alatt volt lehetőségem részt venni a házi csoportos rendszer elindításában. Mivel házi csoport vezetőjének jelölt ki az elöljáróság, nagyon sokat tanulhattam a pásztorolás első szintjéről. A házi csoportos alkalmakon sok embert közelebbről is megismerhettem és élvezhettem szeretetüket. A legnagyobb hatást közülük a házigazdák, Gyaraki János és felesége Rózsika néni, gyakorolták. Nagy szeretettel vettek körül, és teszik ezt a mai napig is. A feleségemmel megállapítottuk, hogy ők példák abban, hogyan lehet szerelmes két ember egymásba még közel a nyolcvanhoz is.

Veszteségként éltem meg, amikor Steiner József bejelentette távozását a gyülekezetünktől. Úgy döntöttem, a TCM-en a lehető legtöbb tárgyat felveszem nála.

Öt évet voltam az Újforrás Baptista Gyülekezet tagja. Ezalatt sok minden történt. Egyvalami nem változott, nem szűnt meg bennem a vágy, hogy lelkipásztor legyek. Ahogyan visszatekintek az életemre, egyre inkább az az érzésem, hogy a sok szolgálat mellett leginkább azért volt szükségem „Békéscsabára”, hogy Steiner Józseffel találkozzam, és rajta keresztül megismerjek egy korszerű missziológiai látást.

A TCM, mint növekedésem helye

2013-tól napjainkig a TCM-en nyolc kurzust végeztem el, jelen kurzus a kilencedik. Ebből egy tárgyat vettem fel ún. auditra. Ezekből hat kurzuson Steiner József volt a professzorom, és egyen ő volt a tolmács. Úgy vélem, a TCM adta lehetőségekből az összest megragadtam, hogy tőle tanulhassak.

A TCM számomra nem csak elméleti ismeretek szerzésének helye, hanem a találkozás helye Istennel és testvérekkel, és a felismerések helye is.

2015-ben Huli Sándor lelkipásztort ismerhettem meg, akivel sokat beszélgettem a szabadidőnkben. Bátorított ne arra koncentráljak, amit akkor dolgoztam, hanem döntsem el, akarok-e lelkipásztor lenni.

A 2016. októberi TCM kurzusomra úgy mentem el, hogy kértem Istent, mutassa meg, mi lesz a sorsom. Megkaptam. Felismertem: 1. Sürgősen munkahelyet kell váltanom. 2. Azt a szolgálatot (börtönlelkész) nem szabad végeznem, amire emberi módon jelentkeztem. 3. Ahhoz hogy lelkipásztorrá válhassak először is vállalnom kell azt, hogy hátra hagyom a komfortos családi házunkat, és költözünk az ismeretlenbe, mint Ábrahám, ha ez lesz a szükséges. Ekkor Lados István lelkipásztort küldte számomra Isten szobatársként.

2017. májusban az egyházunk vezetősége jóváhagyta gyülekezeti ajánlásomat lelkészi szolgálatra, és javasoltak lelkészgyakornoki programban való részvételre. Ebben a hónapban lévő kurzuson pedig eldőlt, hogy hol lesz a lelkipásztor gyakornoki helyem. Itt volt Steiner József a tolmácsom. Egy ebédbeszélgetés közben kiderült, örülne, ha mellette szolgálnék, és így a gyülekezetében, Tahitótfaluban végezném a gyakornoki programot.

A Tahitótfalui Baptista Gyülekezet, mint növekedésem helye

2017. augusztus utolsó napjaiban költöztem családommal Tahitótfaluba. Nem teljesen idegenként érkeztem, mivel voltak már ismerőseim a 2016. októberi TCM kurzusról.

A teljesen új élethelyzet sokat formált engem. A több mint száz fős gyülekezetből néhány embert sikerült kicsit közelebbről is megismernem. Mivel még csak öt hónapja szolgálok itt, nehéz lenne pár embert kiemelni közülük. Mint Krisztus Teste nagy hatást gyakorolt rám a gyülekezet, ahogyan körül vett és vesz bennünket szeretetével. Hol étellel, hol jó szóval, hol látogatással fejezik ki, hogy elfogadnak és szeretnek bennünket.

Mivel többféle feladatot kapok, úgy vélem, a gyakorlatom nő a gyülekezeti szolgálatban. Szeretek itt lenni. Jelen sorok írásakor egy nappal vagyunk túl az Ökumenikus Imahéten. Ezen a héten lehetőségem volt a Tahitótfalu gyülekezetei előtt szolgálnom. De ennél is többet jelentett számomra, hogy közelebbről megismerhettem Árvavölgyi Béla református lelkipásztort és Erdős Attila katolikus lelkipásztort. Betekintést nyerhettem más felekezetek kulisszái mögé is.

A gyakornoki program 2018. augusztus végéig tartott. Jó reménységgel vagyok afelől, hogy még sokat fogok itt tanulni, mint tanítvány. Emberileg nézve szeretném kitalálni, hogyan alakul majd az életem azután. De meg kell értemen: „Ne aggódjatok […] a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34)

Dolgozat kiegészítése 2024-ben: 2018. szeptemberében lettem a gyülekezetben társlelkész Dr. Steiner József mellett 2020. május végéig. 2020. június 1-től egyedüli lelkészként pásztorolom a gyülekzetet.

Zárszó avagy a megdicsőülés reménysége

Bár nem tudom, hogyan fog alakulni a földi pályafutásom. Hol és mennyi ideig fogok szolgálni, azt tudhatom, hogy már elő van készítve számomra valami sokkal jobb, mint amit az emberi értelem elképzelhet. Hiszem, hogy az élet nem ér véget a test halálával. Sőt, pont akkor kezdődik valami új, valami dicsőséges. A Jézus Krisztus megváltása megnyitotta az utat, hogy hit által belépjek majd a Mennyei Királyságba, ahol minden újjá lesz. Most pedig Isten országának polgára ként élhetem az életemet, és végezhetem szolgálatomat, mint Isten munkása.