Mit tett Jézus, hogy felkészítse tanítványait a szolgálatra? E tanulmány első részében bemutatom fejezetről fejezetre. A második részben pedig azt ismertetem, milyen stratégiája volt Jézusnak a tanítványok megnyerésére és szolgálatba állítására.
Elemző dolgozat Lukács evangéliumáról
Váradi Antal
Kurzus: PT 500 Discipleship - Tanítványság
Professzor: Steiner József Drd.
TCMI Institute
Debrecen
2018.
- Tartalom
2 Második rész: Mit tett Jézus, hogy felkészítse tanítványait a szolgálatra?
2.1 Hírnévre, tekintélyre tett szert
2.2 Személyes kapcsolatot épített a tanítványaival
2.4 Engedelmességet várt el a tanítványoktól
2.5 Követhető mintát adott a tanítványok számára
2.6 Csodákat tett a tanítványok jelenlétében
2.7 Motiválta, bátorította tanítványait
2.8 Tanította a tanítványokat az igazságra
2.8.1 Megmagyarázta a példázatokat
2.8.3 Példázatokon keresztül magyarázott el igazságokat
2.8.4 Kérdéseket tett fel a tanítványoknak
2.8.5 Rávilágított a téves gondolkodásra
2.8.6 Rávilágított, hogy milyen lélek van a tanítványokban
2.8.7 Felhasználta az aktualitásokat a tanítás érdekében
2.8.8 Tanított próféciákon keresztül
2.9 Szolgálatba állította tanítványait
Az első részben a címben szereplő kérdésre keresem a választ. Mivel a bibliai beszámolók alapján Jézus többször a tömegek jelenlétében tanította tanítványait vagy a tömeget tanította a tanítványok jelenlétében, e dolgozatban nem kívánok kitérni azokra a szakaszokra, amikor Jézus általánosságban tanított, és nem is kívánom az összes témát felsorolni, amiről a sokaságnak beszélt. Igyekszem azokra a szakaszokra szorítkozni, melyeknél egyértelmű, hogy Jézus közvetlenül a tanítványokkal foglalkozott.
Ezek a fejezetek Jézus fogantatásának, születésének körülményeit, gyermekkorát és szolgálatának kezdetét tárgyalják. Még nincs szó az apostolok felkészítéséről.
Jézus szolgálatának kezdete, mely a pusztában történt felkészüléssel és megkísértéssel kezdődött. Erre a felkészülésre a tanítványok felé való szolgálathoz is szükséges volt. (1-13)
Jézus megkezdte tanítói szolgálatát a zsinagógákban. Oda ment, ahol a zsidók az istentiszteletüket gyakorolták. A szolgálatának eredménye, hogy „dicsőítette mindenki”. (14) Híre lett, tehát mire a tanítványaival találkozott, már azok hallhattak Róla.
Názáretben elutasították, mert magára alkalmazta az ézsaiási próféciát. Érdemes megfigyelni, hogy eddig még Lukács nem említett csodákat.
A názáreti elutasítás után Kapernaumban folytatta szolgálatát. Figyeltek rá, „mert szavának hatalma volt.” A hírnevét tovább növelte, hogy ördögöt űzött a zsinagógában szombat napon. (31-37)
Jézus meggyógyította Péter anyósát. (38-39) Lukács nem jegyezte fel Péter első találkozását Jézussal[1]. De ennek az eseménynek kettős hatása lehetett. Egyrészről Jézus csodát tett, amely megerősíti hatalmát és dicsőségét. Másrészről viszont szolgálat volt ez Jézus részéről a tanítvány családjában, személyesebbé vált Péter és Jézus kapcsolata.
Jézus nem csak Galileában tanított, hanem Júdea zsinagógáiban is. (44) Ezek alapján nagy területet járt be, így még nagyobb híre lett szolgálatának.
Jézus Simon (Péter) hajójából tanított, mely megtiszteltetés lehetett Péter számára, hiszen egy addigra már híres ember lépett a hajójába, és használta azt szószékként. A tanítást egy csodálatos halfogás követett. Ehhez szükség volt a halászok engedelmességére. A Jézus kérésének teljesítése – miszerint be kellett evezni és kivetni a hálókat – a belé vetett bizalmat és engedelmességet fejezte ki, mivel a halászok számára ez „szakszerűtlen” kérés volt. Az eredmény egy halászati csoda lett. A csoda hatására Jézus előtt leborult Péter. Vélhetően ez az élmény is személyessé tette a viszonyt Jézus és a tanítványok között. Nagy félelem fogta el Pétert és a vele lévő Jakabot és Jánost is. Már ekkor együtt volt az ún. belső kör. Jézus elhívta Pétert emberhalásznak. (1-11)
A következő elhívástörténet Lukácsnál Lévi esete. Vélhetően Lévi már tudhatott Jézusról. Csak arra nem számíthatott, hogy számára hangzik el a „Kövess engem!” utasítás. Lévi (Máté) feltétel nélkül engedelmeskedett, és mindent hátrahagyott. Így Jézus az ő házának vendége lett, ami pedig egy erős gesztus volt Jézus részéről, mert közösséget vállalt vele. (27-32)
A Kalásztépés szombaton címmel jelzett szakaszban Jézus együtt haladt a tanítványokkal. A farizeusok kifogásolták a tanítványok kalásztépését, mert munkának vélték. Jézus bölcsen érvelt a farizeusokkal szemben. Ennek az eseménynek legalább két hatása volt: Egyrészt Jézus kiállt a tanítványok mellett, ami a személyes kapcsolat minőségét mindenképpen erősítette. Másrészt a tanítványok megfigyelhették azt, hogy Jézus hogyan érvel az igével. (1-5)
Jézus magával vitte a tizenkettőt, amikor a tömeg között szolgált. A tanítványok láthatták, hogyan gyógyít, hallhatták, miről tanít. (17-19)
Lukács evangéliumában a boldogmondásokat az Úr a tanítványoknak mondta el. Az üzenet lényege: A mostani hívő élet nehézségekkel jár, de sokkal nagyobb lesz a jutalom. (20-23) A hitetlenek elleni jaj mondások pedig kontrasztban állnak a boldogmondásokkal. (24-26) A két üzenet konklúziója az, hogy sokkal jobb lesz a tanítványok sorsa azoknál, akik most hitetlenül élvezik az életet. Következtetés: érdemes követni Jézust.
Jézus Nainba ment a tanítványokkal és nagy sokasággal együtt. Az Úr feltámasztotta a halottat, mely mindenkiből kiváltotta az istenfélelmet, Isten dicsőítését és Jézus hatalmának felismerését. Ezáltal növekedett a hitük. (11-17)
A Megváltó városról városra, faluról falura járt, és hirdette az evangéliumot. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony. Úgy tűnik, hogy itt már kevesebben követték a nagyobb tanítványi körből. A fárasztó szolgálat csökkenti a létszámot, és megmutatja, kik az elkötelezett követők. (1-3)
Jézus példázatokban tanította a népet. A tanítványok kérésére számukra megmagyarázta az ún. Magvető példázatának jelentését. (9-15)
Kihajóztak a tengerre. A hajózás közben vihar támadt. Ez félelemmel töltötte el a tanítványokat, eközben mesterük aludt. Miután felébresztették, Jézus kérdést intézett hozzájuk: „Hol van a ti hitetek?” Majd lecsendesítette a tengert. Egyrészt rámutatott hitetlenségükre, majd felépítette őket. (22-25)
Jairus lányának feltámasztásakor csak a három (Péter, Jakab és János) ment vele. Mint más szakaszokból is látszik, e három tanítvánnyal bensőségesebb viszonyt ápolt. Ez nem személyválogatás. (49-56)
A tizenkettőt szolgálatba állította, kiküldte Jézus. Erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és gyógyításra. Az Úrtól jön a felhatalmazás és szolgálatba állítás, és Ő adja hozzá a képességet (ajándékokat) is. E kettő teszi eredményessé a szolgálatot. Ez már a megmérettetés ideje volt. Azt tehették és élhették át, amit a mesterük. Két feladatot kaptak: 1. hirdessék Isten országát, 2. gyógyítsanak. A szolgálat végzéséhez további instrukciókat is kaptak. (1-5)
Lukács beszámolója szerint a tanítványok engedelmesek voltak, úgy cselekedtek, ahogyan meghagyta nekik az Úr. (6) Majd miután visszatértek az apostolok beszámoltak az élményeikről. Tehát volt visszacsatolás is. (10-11)
Az ún. Ötezer ember megvendégelésekor a tanítványok ismerték fel a sokaság szükségleteit. Az emberi realitások keretein belül tettek javaslatot Jézusnak. De Ő felülbírálta őket: „Ti adjatok nekik enni!” Ez egy látszólag operatív feladat volt, amit el kellett végezniük. De a siker kulcsa Isten hatalmában, a csodában volt. (12-17)
Jézus egyszer magában imádkozott, de a tanítványok jelenlétében. Ez példaadás a tanítványok számára az imádkozásra. Ezt követően kérdéseket tett fel az apostoloknak azzal kapcsolatban, mi az általános vélekedése az embereknek Jézusról, illetve a tanítványok kinek mondják Őt. E kérdésfeltevésre adott válasz leleplezte, hogy van-e különbség az általános gondolkodáshoz képest a tanítványok vélekedésében. (18-22)
Ezt követően elmondta a tizenkettőnek a követés feltételeit, amit talán tömören az önmegtagadásban és a kereszt felvételében foglalható össze. (23-27)
Jézus a hármat magával vitte a megdicsőülés hegyére, ahol e három embernek újabb csoda megtapasztalásban volt része. Láthatták a mesterük elváltozását, Mózes és Illés megjelenését, illetve mennyei kijelentést hallottak az Úrral kapcsolatban. Ez számukra egy erőteljes kijelentés volt, ami szintén a hitük építését szolgálta. (28-36)
A hátra maradt tanítványoknak nem sikerült a holdkóros fiúból kiűzni az ördögöt. Jézusnak viszont sikerül. Ennek hatására „mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. Érdemes megfigyelni, hogy Lukács nem említi az ima és böjt fontosságát, ő Jézus hatalmára fekteti a hangsúlyt. (37-43)
Még az ördögűzés eredményének hatása alatt lévő tanítványainak mondja el a Megváltó, hogy szenvednie kell. De a tanítványok nem értették, mert el volt rejtve előlük. Még megkérdezni sem merték. (43-45)
Mind ezek után kezdtek a tanítványok rivalizálni, ki a legnagyobb közöttük. Figyelemre méltó, hogy milyen türelmet tanúsított irántuk mesterük. Nem régen hárman láthatták megdicsőülését, mind láthatták az ördögűzést, hallhatták azt, hogy szenvedni fog. Ebben a légkörben a saját pozíciójuk meghatározása foglalkoztatta őket. Ennek ellenére egy szeretetteljes illusztrációval, egy kisgyermekkel tanította őket, hogy a legkisebb a legnagyobb, ez teljesen eltérő volt a megszokott gondolkodástól. (46-48)
János közölte, hogy eltiltottak egy ördögűzőt, mert nem követi Jézust. Jézus ekkor is rámutatott, hogy nem helyesen gondolkodnak. (49-50)
Miután Jézus Samárián keresztül haladt, az egyik városban nem kapott szállást. Jakab és János a város isteni elpusztításán gondolkodott. Jézus felhívta a figyelmet arra, hogy a tanítványai nem ismerték fel, hogy milyen lélek adta nekik az ötletet. (51-56)
Hetvenkét tanítványt küldött ki Jézus azokra a területekre szolgálatba, ahova készült. A feladatuk az volt, hirdessék: „Elközelített az Isten országa.” Több útmutatást is adott számukra, de ezek részletezésétől most itt eltekintek. (1-16)
A visszatért tanítványok beszámoltak mesterüknek arról, mi történt velük. Még az ördögök is engedelmeskedtek nekik. Ekkor tudták meg, Jézus adta a hatalmat nekik. Maga Jézus is örült annak, hogy sikereket értek el, de figyelmeztette őket: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (17-21)
A tanítványok látták Jézust imádkozni, ezért kérték Őt: „Uram, taníts minket imádkozni!” Ebből arra lehet következtetni, hogy a jó példa kiváltja az igényt a tanulásra. Illetve arra is, hogy az imádkozás tanulható, tanítható. Az imádkozást itt két módon tanította. Egyrészt egy imamintát adott számukra, másrészt pedig példázatokkal mélyítette el azt, hogyan tegyék: kitartóan tolakodva, és gyermeki bizalommal. (1-13)
A 12. fejezet beszámolója érdekes, mert Jézus felváltva szólt a tanítványokhoz és a sokasághoz. Így a tanítványok a teljes tanítást hallották, de számukra bővebb tanítás is várt.
Az első tanítványoknak szóló tanítás arról szólt, hogy nem az emberektől kell félniük, hanem istenfélelemben kell lenniük. Az emberek csak a testet tudják megölni, Isten ennél sokkal hatalmasabb, mert a lelket is. Nem az emberek tetszését kell keresni, hanem az Istenét. Jézus azokról fog vallást tenni, akik nem szégyellték Őt. Ez egyszerre a gondolkodásmódot helyreállító és motiváló tanítás lehetett számukra. (1-12)
A sokaságnak szóló tanítás után újból a tizenkettőhöz szólt. És újból egy motiváló és helyes életvitelt és gondolkodást felvázoló tanítást mondott számukra. Úgy motivált Jézus, hogy közben a realitásokat sem tagadta el: 1. A tanítványoknak nem szabad aggódniuk a megélhetésük miatt, mert Isten gondoskodik róluk. 2. Sokkal fontosabb a földi javak gyűjtése helyett a mennyei vagyon felhalmozása. 3. Az engedelmes szolgák jutalomban fognak részesülni, az engedetlenek büntetésben. 4. „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” 5. Krisztus követése sok konfliktust eredményez az emberi kapcsolatok minden területén.
Érdekes, hogy Péter nem volt biztos abban, hogy ez a tanítás kinek szólt. (22-53)
Ebben a fejezetben nincsenek külön említve a tanítványok. Jézus nyilvános tanítását mutatja be. Reagált az aktuális hírekre, példázatokban tanított Isten országáról, gyógyított, miközben haladt településről településre.
A nagy sokaság előtt tanított a tanítvánnyá válás feltételeiről: 1. A család „meggyűlölése”, 2. a kereszt hordozása, 3. Mindenről le kell mondani. Ez gyakorlatilag teljes engedelmesség és elkötelezettség Isten iránt. (25-35)
Ebben a fejezetben nincs tanítványsággal kapcsolatos rész. Jézus három példázatot mondott a farizeusoknak, akik kifogásolták, hogy bűnösökkel tölti az idejét.
Eddig a szakaszig a farizeusokhoz szólt az Úr, de itt viszont a tanítványokhoz fordult. Példázatban tanította nekik, hogy szerezzenek barátokat a hamis mammonon is. Illetve nem szolgálhatnak egyszerre a mammonnak és Istennek. Ezek után újra a farizeusokhoz szólt. (1-13)
Újból a tanítványokhoz fordult a Mester. Négy témát hozott fel számukra: 1. „Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.” 2. Tanított a megbocsátásról. 3. Az apostolok kérték: „Növeld a hitünket!” Jézus válasza szerint elég lenne egy mustármag méretű hit ahhoz, hogy nagy dolgok történjenek. 4. Példázatot mondott a szolgálatról az Úr. Melynek üzenet az, hogy az engedelmes tanítványok nem többek, mint haszontalan szolgák. Ezzel a tanítással elébe ment a büszkeségnek, engedelmességre tanította őket. Korábbiak alapján volt rá oka. (1-10)
Érdekes megfigyelni, hogy Isten országa eljövetelének jeleivel kapcsolatban Jézus azt mondta a farizeusoknak, hogy nem ismerhetik fel. Ezek után a tanítványoknak szólt az utolsó időkről. Az elmondottak alapján – főként ismerve a Máté evangéliumának párhuzamos szakaszát – az a benyomása az olvasónak, Jézus arra tesz utalást, a tanítványok felismerhetik annak az időnek a jeleit, de az emberek általában nem fogják felismerni a közelgő pusztulást, ahogyan volt az Noé és Lót idejében is. (20-37)
„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.” (1-8)
Az emberek gyermekeket akartak vinni Jézushoz, de a tanítványi meg próbálták akadályozni azokat abban. Ő azonban szólt, hogy engedjék hozzá a gyerekeket, és ezt a helyzetet is felhasználta, hogy örök érvényű igazságra tanítsa a tanítványokat: gyermeki lelkület kell az Isten országába való bejutáshoz. Tehát a Mester egy aktuális élethelyzetet is felhasznált ahhoz, hogy megértesse az igazságot. (15-17)
A gazdag előkelő ember kérdésére válaszolva is egy új élethelyzet alakult ki, melyen keresztül tudta a tanítványokat megerősíteni. Van, akit a vagyon akadályoz meg abban, hogy követővé váljon, viszont a tanítványok feladtak mindent a követés érdekében. Újból örök érvényű igazságot mondott számukra az Úr biztatásként: Aki most áldozatot hoz, az már ebben az életben is sokszorosát visszakapja, de még ennél is biztatóbb az, hogy a jövendő világban örök életet nyer. (18-30)
Jézus maga mellé vette az apostolokat és elindult velük Jeruzsálembe. Útközben beszélt nekik a Rá váró szenvedésről. „Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből.” (31-34)
Jeruzsálemhez közeledve a tanítványoknak szamárcsikóért kellett menni. „Operatív” feladatot kaptak. De itt is hasonlóan az ötezer megvendégeléséhez, a feladat végrehajtásában volt Isteni közreműködés is, mert minden úgy történt, ahogyan azt az Úr előre megmondta. (28-35)
Miután farizeusokkal, szadduceusokkal és írástudókkal vitázott Jézus, a tanítványokhoz szólt: „Óvakodjatok az írástudóktól…” Felhívta a figyelmüket a veszélyre. (45-47)
Ebben a fejezetben nem egyértelmű, hogy kiket szólított meg Jézus, de a párhuzamos igehelyek alapján tudható, hogy a tanítványaihoz intézett szavai voltak ezek több témában.
Felhívta figyelmüket az utolsó két fillérjét adakozó özvegyasszonyra, mert az nem a feleslegéből adott, hanem mindenét oda adta. (1-4)
Próféciát mondott az Úr a templom pusztulásáról. (5-6)
Próféciát mondott az utolsó időkről, bár itt nem egyértelmű, hogy ez az utolsó idők szenvedése, vagy a templom lerombolásának időszaka, esetleg mindkettő. Elmondta az idők jeleit. Felhívta a tanítványok figyelmét, hogy számítaniuk kell az üldöztetésre, de ez az állapot is alkalmat ad a bizonyságtételre. Nehéz időszak lesz, mert családi viszályok is érik a hívőket hitük miatt. De mégis felfedezhetik Isten gondviselését. Ennek ellenére elkötelezettnek és kitartónak kell maradniuk. „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” (1-19)
Próféciát mondott újból a templom pusztulásáról, mely valószínűleg a 70-ben bekövetkezett eseményekre utalt. És próféciát mondott az Emberfia eljövetelével kapcsolatban is. Lesznek felismerhető jelek. „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap,…” (20-36)
E fejezetben Lukács a kovásztalan kenyerek napját írta le, mely elég mozgalmas nap volt. Mivel Jézus tudta, hogy mi vár rá, mint utolsó lehetőséget is kihasználta, hogy a tanítványaival legyen, és még fontos dolgokat megértessen velük.
Péter és János feladatot kapott, nekik kellett előkészíteni a húsvéti vacsorát. Ez is operatív feladat volt, de a ház megtalálása során megint Isten munkáját lehet felfedezni.
A közös étkezésben Jézus kifejezte tanítványai fel, hogy közösséget vállal velük, ők Hozzá tartoznak. Erre az élményre szükségük volt.
Az Úr az idilli állapot fenntartása érdekében nem titkolta el, hogy közöttük áruló van. Nem nevezte meg az árulót. A tizenkettőnek elképzelése sem volt, ki lehet az áruló, annak ellenére sem, hogy már három éve ismerték egymást. Jézus korábban már többször tanította őket, hogy vigyázzanak az emberekkel. Most egy újabb szintet mutat be, még maguk között is lehet olyan, akiben nem bízhatnak. Elképzelni is nehéz, milyen lelkiállapotot élhettek át.
Hogy milyen zűrzavar lehetett a tanítványok fejében jól mutatja, hogy ezek után újra „…versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.” Jézus kénytelen megismételni korábbi tanítását ez ügyben. „…aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.”
Az apostoloknak különleges jutalmat ígért az Úr. Ők fognak királyi székben ülve ítélni Izrael tizenkét törzsén. Bár nem tudták meg a tanítványok, hogy közülük ki a legnagyobb, azt megtudták, hatalmas jutalomban lesz részük.
Jézus figyelmeztette tanítványait, hogy a gonosz ellenük dolgozik, de Ő velük van. „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” Érdekes, hogy nem az összes tanítványért könyörgött, hanem csak Péterért, akinek majd erősíteni kell a többieket. Ezzel azt is kifejezte Jézus, hogy eltérő szerepeket szánt a tanítványoknak. És mellesleg pont egy olyan embert választott erre a szolgálatra, aki meg fogja tagadni Őt. (7-38)
Az olajfák hegyére ment imádkozni a Megváltó a tanítványaival. Mind a tizenegynek mondta, hogy imádkozzanak. Lukács nem említi, hogy a hárommal félrevonult az Úr. (39-46)
Péter a jövendölésnek megfelelően megtagadta Urát, de ráébredt, Jézus ezt előre megmondta. Ez is lehetővé tette Péterben az Ő személyének és hatalmának felismerését.
Ez a fejezet írja le a Megváltó megfeszítésének körülményeit. Bár itt már nincs közvetlen tanítványnevelés, mégis ebben az eseményben nyert értelmet mindaz, amiról Jézus beszélt, de a tanítványok még nem értették.
Ez a fejezet pedig a feltámadott Krisztus cselekedeteit mutatja be.
Bár korábban Jézus már beszélt feltámadásáról, az apostolok nem hittek a sírtól visszaérkezett asszonyok beszámolójának. Csak Péter ment el megnézni a sírt. (1-12) Jézusnak meg kell erősíteni a tanítványokban a feltámadásba vetett hitüket. Megjelent az Emmausba tartó tanítványoknak, és megmagyarázott az Írásból számukra mindent. Azok végül felismerték Őt, visszatértek Jeruzsálembe, és bizonyságot tettek. (13-35)
Majd megjelent az Úr az apostoloknak is. Megmutatta nekik magát, velük evett. Elmagyarázta számukra korábbi beszédeit, megnyitotta elméjüket, és ígéretet kaptak a Szentlélekre. (36-49)
A tanítványok látták Jézus mennybemenetelét, ez a csoda is megerősítette hitüket.
A második részben összegezni és rendszerezni kívánom mindazt, mely megtudható arról, hogyan készítette fel Jézus a tanítványokat a szolgálatra. Tanulmányozásom során kilenc területet határoltam el, melyeket külön szükséges tárgyalni, bár lehetnek átfedések az egyes témák között. Továbbá már nem jelölöm a textusok helyét, mivel az első részből levezethető minden állítás.
Terjedelmi korlátok miatt ebben a dolgozatban nincs lehetőség a jelenkori alkalmazhatóság kibontására. kizárólag Jézus tetteire, módszereire korlátozódik a tanulmány.
Mielőtt az Úr közelebb vont volna maga köré embereket, elkezdte tanítói szolgálatát a zsinagógákban. Tanítása során az emberek felismerték, hogy hatalommal szól, nem olyan tanító, mint az írástudók. Az emberek felismerését megerősítette azzal, hogy ördögöt űzött, tanított, szolgált.
Mire a tanítványoknak azt mondta, „Kövess engem!”, addigra már tekintélye volt. Bár nem tudták a tanítványok, mi vár rájuk, volt a hírnévből adódó bizalmuk mesterük felé.
Azt lehet megfigyelni Jézus tanítói szolgálatában, hogy egyesekkel már az elhívás előtt mélyítette a személyes kapcsolatot, személyes kötődést. Péter anyósát meggyógyította, az ő hajójába szállva tanított.
Közvetlenül a tanítványi körbe való elhívás után a Mester pedig elment Lévi házába, mely tettel kifejezete, hogy közösséget vállal vele. Jelen dolgozatban nincs lehetőség kibontani, mit jelenthetett az, hogy egy elhíresült tanító egy vámszedő lakásában étkezett. Annyi bizonyos, hogy ez személyes kötődést váltott ki Léviből.
A tanítványait mindenhova magával vitte. Aki sokat utazik együtt egy csoporttal, tudja, hogy mennyire alkalmas az utazás a személyes kapcsolatok elmélyítésére. Az együtt töltött három év alatt sok olyan személyes beszélgetés is elhangozhatott, melyet a Szentírás nem örökített meg. Gondoljunk csak János evangéliumának záró soraira, miszerint még a csodák sem lettek mind feljegyezve, akkor mennyi minden nem.
Az apostolok közül Péter, Jakab és János hármassal bensőségesebb kapcsolatot épített, ez is a személyes kapcsolat elmélyüléséből fakadhatott.
Az utolsó vacsora történései során az is megfigyelhető, hogy valószínű nem ez volt az első közös vacsora. Bár e dolgozat Lukács evangéliumára szorítkozik, nehéz elvonatkoztatni a többi evangélium beszámolóitól. Ha egyben gondolunk ezekre, látszik, hogy mennyire bensőséges és szeretetteljes volt Jézus és a tanítványok közötti kapcsolat.
Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy Jézus odafigyelt a tanítványaira, és igyekezett személyessé és szeretetteljessé tenni a kapcsolatukat.
Lukács beszámol arról az eseményről, amikor Jézus a tanítványaival Lévi házánál ettek, és a farizeusok kifogásolták ezt, illetve számon kérték, miért nem böjtölnek. Másik estben szombaton a földeken haladva kalászokat téptek, és azt ették. A farizeusok kifejezték nem tetszésüket. Arra utaltak, hogy a tanítványok megszegik a törvényt. Jézus minden ilyen esetben kiállta a tanítványok mellett, megvédte őket a rágalmaktól, és rámutatott a farizeusok képmutatására. Ez a tanítói magatartás tovább erősíthette a kapcsolatukat.
Mindamellett hogy Jézus személyes kapcsolatot épített a tanítványaival megtartotta a mester és tanítvány viszonyt. Engedelmességet várt el a tanítványoktól.
Péter emberhalásszá tételét megelőzte az, hogy engedelmeskedett még olyan területen is Jézusnak, amiben látszólag Péternek volt nagyobb tapasztalata, a halászatban.
Lévi hallhatott Jézusról, csodáiról, tanításáról, de amikor meghallotta a hívó szót, kérdés nélkül engedelmeskedett annak. Nem mérlegelte, hogy mit miért hagy fel, egyszerűen felállt a vámszedő asztaltól, és ment Jézus után.
Jézus több ízben is ismertette a követésének feltételeit: Önmegtagadást és a kereszt felvételét várta el. Ez egy olyan színtű engedelmesség, melyben a tanítvány kész mindent feladni azért, hogy a Mestert követhesse.
Mivel a tanítványok mindenhová követték Őt, azok megfigyelhették mindazt, ahogyan Jézus végezte szolgálatát. Hallhatták tanításait, azt is, hogyan érvel, amikor téves gondolkodásokat igazít ki. Láthatták csodatételeit, melyek alapján felismerték Istentől kapott hatalmát. Látták Őt imádkozni, hogyan gyakorolja az Atyával való kapcsolatát.
A Jézus csodatételei is, hasonlóan a többi szolgálatához, megfigyelhető volt a tanítványok számára, de ezek hatás más volt, mint a többié. A csodák – bár egyesek megkérdőjelezték a forrását – istenfélelmet, Isten dicsőítését és Jézus hatalmának felismerését váltotta ki az emberekből, így a tanítványokból is. Az apostolok jelen voltak, amikor gyógyított, ördögöt űzött, lecsendesítette a tengert, amikor enni adott az ötezernek. Péter, Jakab és János jelen volt a megdicsőülésénél is. A tizenegy láthatta a feltámadt Krisztust és az Ő mennybemenetelét.
A csodák során Jézus felhívta a tanítványok figyelmét arra, hogy mennyire kicsinyhitűek. A csodák által pedig erősítette hitüket.
Jézus mestere volt annak is, hogyan motiválja és bátorítsa a tanítványait. Nem a jelenkor szerinti motivátor volt, aki pusztán pozitív gondolkodásra ösztönöz, és hamis ábrándokban megerősítve fellelkesít. Jézus Isten nagyságára és az eljövendő világ reménységére irányította a figyelmet, de nem hallgatta el azt sem, hogy a jelen világban rengeteg küzdelme, nehézsége, konfliktusa, családi viszálya lesz a tanítványoknak. Mindig az eljövendőt állította szembe a jelenlegi világgal.
A boldogmondásokon és jajmondásokon keresztül bemutatta, hogy bár nem könnyű, de megéri hívőnek lenni. Tanította őket arról, hogy fontosabb az istenfélelem, mint az emberektől való félelem. Az embereknek csak a testet van hatalmában megölni, Isten megölheti a lelket is.
Tanította számukra, hogy Isten gondoskodik az övéiről. De sokkal fontosabb a mennyei kincsek gyűjtése. Jutalmat ígért azok számára, akik készek feladni mindent az Ő követéséért. Az ígéret szerint már ebben a világban sokszorosan visszafizeti Isten mindazt, amit feladtak, de ennél is sokkal fontosabb számukra, hogy az eljövendő világban örök életük lesz.
Az apostolok számára pedig egy különleges jutalmat is ígért, mely másnak nem tett, hogy Izrael tizenkét törzse felet ítéletnek majd királyi székben ülve, de ekkorra már tisztán látták, milyen ára lesz ennek.
Bár az előző pontok is részben a tanítás eszközei, de ebben a részben a szűkebb értelemben vett eszközöket kívánom bemutatni, melyek segítségével Jézus a tanítványokat tanította.
Jézus a sokaságot példázatokon keresztül tanította. Több esetben a tanítványok megkérték, hogy magyarázza el számukra a példázatot. A Mester ezt készségesen megtette. Ennek kettős hatása is lehetett. Egyrészt megértették a példázatot, így a tanított igazságot. Másrészt tanulták Jézus magyarázási logikáját is.
Amikor a tanítványok arra kérték, hogy tanítsa őket imádkozni, egy imamintát adott számukra, melynek segítségével kialakíthatták saját imáik formáját.
Néha arra volt szüksége a tanítványoknak, hogy egy elmondott példázatra magyarázatot kapjanak, néha pedig arra, hogy egy tanított igazságot példázatokon keresztül mutasson be számukra Jézus. Amikor a tanítványok arra kérték, hogy tanítsa őket imádkozni, nem csak imamintát adott számukra, hanem példázatokon keresztül azt is elmagyarázta, hogy milyen lelkülettel használják azt.
Jézus mesteri módon tudott úgy kérdezni, hogy lelepleződjön a tanítványok gondolkodása. Ilyen kérdés volt, amikor arra kérdezett rá, kinek tartják Őt az emberek és a tanítványok. Az adott válaszokból felismerhető volt, hogy a tanítványok az általános vélekedést követik, vagy már van saját meggyőződésük.
A tanítványoknak sok mindenről volt elképzelésük. Több esetben Jézus bemutatta számukra, hogy az általános vélekedést követik, de Isten országában teljesen más logika működik. Főként a vezetés kérdése volt ilyen. Egyrészt volt egy elképzelésük arról, hogy a Messiásnak milyen szerepet kell betöltenie. Fel sem tudták fogni, hogy a Messiásnak szenvednie kell. A vezetői szerepet a nagyságban látták, Jézus azt tanította, ha nagyokká akarnak válni, akkor ahhoz a legkisebbnek kell lenniük. A szolgáló vezetést az emberek nem igazán ismerték.
Jakab és János ítéletet szeretett volna tartani a samáriai város felett, melyben nem adtak szállást Jézusnak és a tanítványoknak. Szerették volna, hogy a város elpusztuljon mint Sodoma és Gomora. Jézus felhívta a figyelmüket: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek…” Ez megdöbbenthette a tanítványokat.
Jézus nem elvontan tanított. Felhasználata azokat az eseményeket, amelyek körülöttük zajlottak arra, hogy Isten országáról tanítson. Ismerte az aktuális híreket, és azokon keresztül is adott magyarázatot. Vagy amikor gyermekeket akartak vinni Jézushoz, a gyermekekre mutatva magyarázta el, hogy milyen lelkületre van szükség ahhoz, hogy valaki bejusson az Isten országába. Vagy amikor a tanítványok rivalizáltak, a közelében lévő gyermeken keresztül illusztrálta, milyennek kell lennie annak, aki naggyá akar lenni. Másik esetben, amikor az ún. gazdag ifjú ment hozzá, az ő esetén keresztül mutatta be, milyen küzdelemmel jár, az Isten országába való bejutás.
Jézus próféciái nem csak a jövőbemutatást szolgálták, hanem azokon keresztül azt is megmutatta, mire kell majd számítaniuk a tanítványoknak, hogyan kell majd cselekedniük, ha eljött annak az ideje.
Péter számára egy rövid időn belül bekövetkezett személyes próféciát is mondott, miszerint le fogja tagadni, hogy köze van Jézushoz. Ez még akkor éjszaka bekövetkezett. Bár nem tűnteti fel ez az esemény Pétert jó fényben, mégis ez az esemény meghatározott lett számára. Felismerte újra Jézus hatalmát, megszomorodott, új jellemet alakított ki végül benne.
Jézus nem csak elméleti ismereteket adott át tanítványai számára, és mutatta meg saját életgyakorlatát, hanem feladatokat is adott nekik, szolgálatba állította őket. Először a tizenkettőt küldte ki, hogy hirdessék az evangéliumot, majd kiküldött hetvenkettőt is. Felhatalmazta őket a szolgálatra és erőt adott hozzá nekik. Meghatározta a feladatukat. A leírások szerint engedelmesek voltak a tanítványok. Miután visszatértek beszámoltak arról, mi történt velük, tehát volt visszacsatolás is.
Nem csak az evangélium hirdetésére kaptak küldést, hanem többször egyszerű, operatív feladatokat is el kellett végezniük. Az ötezer esetén nekik kellett végezni az étel szétosztását. Jeruzsálemben szamárcsikót kellett hozniuk. Péternek és Jánosnak kellett gondoskodnia az utolsó vacsora részleteiről.
***
A dolgozat második részből látható, hogy Jézus mennyire széles eszközrendszert használt annak érdekében, hogy felkészítse tanítványait a szolgálatra, mások tanítására, az Isten országa evangéliumának hirdetésére. Azok, akik ma akarnak tanítványokat képezni, sem érhetik be kevesebbel. Talán mi személyesen nem kapunk hatalmat csodatételre, de ha figyelünk, ma is felismerhetjük azokat a csodákat, melyeket Isten tesz azért, hogy hitelesítse az evangélium hirdetését.
[1] Máté szerint előbb volt Péter és testvérének elhívása, mint Péter anyósának meggyógyítása. János evangéliuma szerint Keresztelő János követője volt András, aki elvitte Pétert Jézushoz.